A defekttűrő gumiabroncs (angolul: run flat tire, röviden RFT) olyan speciális autógumi, amely defekt vagy jelentős légnyomásvesztés esetén is képes tovább üzemelni, így nem szükséges azonnal megállni és kereket cserélni. Ez a képesség főként a megerősített, önhordó oldalfalnak köszönhető, amely a gumiabroncsot tartja és stabilizálja akkor is, ha a benne lévő levegő nagy része elszökött.
Defekt esetén is vezethető marad az autó: A defekttűrő gumi akár teljes nyomásvesztés után is lehetővé teszi, hogy a jármű még kb. 80 km-t (gyártótól függően 50–100 km-t) megtegyen, általában legfeljebb 80 km/h sebességgel.
Nincs szükség pótkerékre: A defekttűrő abroncsok használatával a pótkerék elhagyható, így nő a csomagtartó helye és csökken a jármű tömege.
Biztonságosabb: Defekt esetén is megmarad a jármű irányíthatósága, és elkerülhető a hirtelen nyomásvesztésből fakadó balesetveszély.
TPMS szükséges: Defekttűrő abroncs kizárólag olyan autóra szerelhető, amely rendelkezik gyári abroncsnyomás-ellenőrző rendszerrel (TPMS), mert a merev oldalfalak miatt a sofőr nehezebben veszi észre a defektet érzékszervi úton.
Jelölések: A defekttűrő gumikat többféle jelöléssel látják el a gyártók, például RFT, ZP (Zero Pressure), EMT (Extended Mobility Tyre), XRP, HRS stb..
Nem javítható: A defekttűrő gumik többsége defekt után nem javítható, hanem cserélni kell őket.
Kényelmi és gazdasági előnyök: Nem kell az út szélén kereket cserélni, a csomagtartóban felszabadul a pótkerék helye, és a kerékcsere eszközeire sincs szükség.
Magasabb ár: A defekttűrő abroncsok drágábbak, mint a hagyományos gumik.
Rövidebb élettartam és komfort: A merevebb oldalfal miatt a menetkomfort csökkenhet, és az abroncs élettartama is rövidebb lehet.
Korlátozott javíthatóság: Defekt után általában cserélni kell, nem javíthatóak.
A defekttűrő gumi nem azonos a defektmentes (önjavító, SEAL) gumival, amely egy ragacsos anyaggal tömíti el a lyukat defekt esetén, de nem rendelkezik megerősített oldalfallal